Kegyetlen rémálmok kínoznak téged
Képzeletben rendőrök jönnek érted
De ez már nem álom, hiszen előtted állnak
Nem egy téves bejelentés, csak rád várnak
Homályos minden, úgy érzed véged
A családtagok könnybe lábadt szemeit nézed
Kutatod bennük a szertefoszlott bizalmat
De nem látsz mást, csupán kételyt, és siralmat
Tehetetlen vagy, akár egy darab kő
Amikor odaér a kocsihoz a bizonyos nő, akit imádsz (hehe)
Tiszta szívből szeretsz
Elbúcsúznál tőle, de már semmit se tehetsz
A haverok csak néznek, és nem értenek semmit
A lány meg csak zokog, ez mindenkit megrendít
Elindultok, és ő csak zavartan áll
Egy dolog biztat, hogy talán megvár
[Hook]
Az alvilágnak nincs romantikája
Az alvilág vérengző fenevad
Egyszer, ha az ember belekóstol
Nincs menekvés, végképp elragad
A nagy balhék, a sok pénz
De mondd, mik azok, amiket ezzel elérsz?
De mondd, mi ér ennyit?
Mondd, mi az, amit ebből felmutatsz
Hogyha a sitten egy cellában megrohadsz!
Nincsenek haverok és nincsenek nők
Ők vannak egyedül, csak egyedül ők:
Ők, akik egytől egyig ugyanígy jártak
Nem igazi haverok, csupán sorstársak
Magányos vagy, és jön egy újabb péntek
Be-bevillannak az otthoni képek
Felemészt a szüleid meg óvó szava
Magadba roskadsz: "Ne sírj mama!"
Hiába, senki se hallja
A sok rács a szavaidat mind felfalja
Egy mondatot találsz a falba vájva:
"Az alvilágnak nincs romantikája"
[Hook]
Vakít a nap, ahogy kijössz a fényre
Virágokat találsz az utcába érve
Leszakítasz egyet, és fogadalmat teszel:
Nem csinálsz baromságokat, becsületes leszel
Csalódottan fogod fel, hogy minden más
Rengeteg az újdonság, a változás
Az utcába érve az egész tested megremeg
Nem köszön már senki, elfordulnak az emberek
A csajod (hehe), most eléd jön futva
Hogy tényleg megvárt-e azt csakis ő tudja
A jelenlétével igaz egy cseppnyi tüzet csiszol
De már ez sem a régi, már benne sem bízol
A szülők és a haverok nem változtak semmit
És ez a dolog az, ami a körülményen enyhít
Örülsz, hogy kint vagy, de belül vérzel
Jó a hangulatod, mégis rosszat érzel
Álmatlan éjszakákat szül a sok-sok sértés
Újra kiújul a múlt, s a kísértés
Az éjszakádat dudálás kavarja fel
A társaid jöttek, haver, most menned kell!
Bár megfogadtad igaz azt, hogy nem mész el újra
Most mégis rálépsz a bűnöző útra
Egy mondatot motyogsz az autóba szállva:
"Az alvilágnak nincs romantikája"
[Hook 2x]