Kegyetlen rémálmok kínoznak téged Képzeletben rendőrök jönnek érted De ez már nem álom, hiszen előtted állnak Nem egy téves bejelentés, csak rád várnak Homályos minden, úgy érzed véged A családtagok könnybe lábadt szemeit nézed Kutatod bennük a szertefoszlott bizalmat De nem látsz mást, csupán kételyt, és siralmat Tehetetlen vagy, akár egy darab kő Amikor odaér a kocsihoz a bizonyos nő, akit imádsz (hehe) Tiszta szívből szeretsz Elbúcsúznál tőle, de már semmit se tehetsz A haverok csak néznek, és nem értenek semmit A lány meg csak zokog, ez mindenkit megrendít Elindultok, és ő csak zavartan áll Egy dolog biztat, hogy talán megvár [Hook] Az alvilágnak nincs romantikája Az alvilág vérengző fenevad Egyszer, ha az ember belekóstol Nincs menekvés, végképp elragad A nagy balhék, a sok pénz De mondd, mik azok, amiket ezzel elérsz? De mondd, mi ér ennyit? Mondd, mi az, amit ebből felmutatsz Hogyha a sitten egy cellában megrohadsz! Nincsenek haverok és nincsenek nők Ők vannak egyedül, csak egyedül ők: Ők, akik egytől egyig ugyanígy jártak Nem igazi haverok, csupán sorstársak Magányos vagy, és jön egy újabb péntek Be-bevillannak az otthoni képek Felemészt a szüleid meg óvó szava Magadba roskadsz: "Ne sírj mama!" Hiába, senki se hallja A sok rács a szavaidat mind felfalja Egy mondatot találsz a falba vájva: "Az alvilágnak nincs romantikája" [Hook] Vakít a nap, ahogy kijössz a fényre Virágokat találsz az utcába érve Leszakítasz egyet, és fogadalmat teszel: Nem csinálsz baromságokat, becsületes leszel Csalódottan fogod fel, hogy minden más Rengeteg az újdonság, a változás Az utcába érve az egész tested megremeg Nem köszön már senki, elfordulnak az emberek A csajod (hehe), most eléd jön futva Hogy tényleg megvárt-e azt csakis ő tudja A jelenlétével igaz egy cseppnyi tüzet csiszol De már ez sem a régi, már benne sem bízol A szülők és a haverok nem változtak semmit És ez a dolog az, ami a körülményen enyhít Örülsz, hogy kint vagy, de belül vérzel Jó a hangulatod, mégis rosszat érzel Álmatlan éjszakákat szül a sok-sok sértés Újra kiújul a múlt, s a kísértés Az éjszakádat dudálás kavarja fel A társaid jöttek, haver, most menned kell! Bár megfogadtad igaz azt, hogy nem mész el újra Most mégis rálépsz a bűnöző útra Egy mondatot motyogsz az autóba szállva: "Az alvilágnak nincs romantikája" [Hook 2x]