Már láttam valahol az arcodat,
Az idő vési a ráncokat,
De az emlékek felszínre törnek.
Együtt jártuk az iskolát,
És rugdostuk a sok szemétkukát,
És nevettünk, hogyha feldőltek.
A hetedikből már eltűntél,
Intézetbe kerültél,
Mikor apád és anyád magadra hagytak.
A rosszullét most fojtogat,
A kezed ma tűket szorongat,
És remegve várod az adagodat.
Itt áll a híd a két távoli part között:
Fényt, reményt, megértést ígér.
Fogd meg a kezem, ó te szegény hajótörött,
Van hely az élet tengerén!
Kitaláljuk majd a megoldást,
Kérlek, ne okozz csalódást,
Értsd meg végre, nem vagy egyedül!
Nem igaz, hogy mindenki boldogabb,
A jövő neked is tartogat
Annyi szép dolgot, felejtsd el a bűnt!
Itt áll a híd a két távoli part között:
Fényt, reményt, megértést ígér.
Fogd meg a kezem, ó te szegény hajótörött,
Van hely az élet tengerén!