Már láttam valahol az arcodat, Az idő vési a ráncokat, De az emlékek felszínre törnek. Együtt jártuk az iskolát, És rugdostuk a sok szemétkukát, És nevettünk, hogyha feldőltek. A hetedikből már eltűntél, Intézetbe kerültél, Mikor apád és anyád magadra hagytak. A rosszullét most fojtogat, A kezed ma tűket szorongat, És remegve várod az adagodat. Itt áll a híd a két távoli part között: Fényt, reményt, megértést ígér. Fogd meg a kezem, ó te szegény hajótörött, Van hely az élet tengerén! Kitaláljuk majd a megoldást, Kérlek, ne okozz csalódást, Értsd meg végre, nem vagy egyedül! Nem igaz, hogy mindenki boldogabb, A jövő neked is tartogat Annyi szép dolgot, felejtsd el a bűnt! Itt áll a híd a két távoli part között: Fényt, reményt, megértést ígér. Fogd meg a kezem, ó te szegény hajótörött, Van hely az élet tengerén!