Túl régen mentél te ahoz hogy
megmondjad hogy kivagyok
Nem tudtam hogy merre járok
de még mindig haladok
Nélküled tanultam meg mindent hogy milyen hideg tel
nem tudtam hogy merre jársz csak te és én. (x2)
Egyedül én hittem még ebben
néztem az ajtót de nem jöttél
Nemrég gyerekek voltunk
de te közben valahogy felnőttél
Ugyanazok vagyunk külön élünk ez van
te ugyanúgy élsz én meg elutaztam
De soha többet nem fogom hallgatni
miért nem vagyok időben otthon
Én még ugyanúgy élek
A csapatom a stúdióban ébred délben
Lennék a minta férjed
de nekem ez nem megy tényleg
Túl sokat voltál tőlem távol
már teljesen máshogy látom
Úgyanúgy csinálnám még ezt az egészet
fogom a kabátomat és köddé válok.
Túl régen mentél te ahoz hogy
megmondjad hogy kivagyok
Nem tudtam hogy merre járok
de még mindig haladok
Nélküled tanultam meg mindent hogy milyen hideg a tél
nem tudtam hogy merre jársz csak te és én. (x2)
Hideg a tél sűvit a szél
magányos utcát járom én
Üres a szív üres a ház
csajokból körülöttem sok száz
Szívemnek egyedül csak te fájsz
Na de nem fogom fel hogy vége
betaszítottál te a mélybe
Most a pokolban érzem magam kitaszítva
csak kóborolok a sötétbe
Na de megfogadom hogy mától
nem lesz többé aki gátol
Majd óvatosabb leszek hidd el
igy több jut a boldogságból.
Túl régen mentél te ahoz hogy
megmondjad hogy kivagyok
Nem tudtam hogy merre járok
de még mindig haladok
Nélküled tanultam meg mindent hogy milyen hideg a tel
nem tudtam hogy merre jársz csak te és énnn. (x4)