Túl régen mentél te ahoz hogy megmondjad hogy kivagyok Nem tudtam hogy merre járok de még mindig haladok Nélküled tanultam meg mindent hogy milyen hideg tel nem tudtam hogy merre jársz csak te és én. (x2) Egyedül én hittem még ebben néztem az ajtót de nem jöttél Nemrég gyerekek voltunk de te közben valahogy felnőttél Ugyanazok vagyunk külön élünk ez van te ugyanúgy élsz én meg elutaztam De soha többet nem fogom hallgatni miért nem vagyok időben otthon Én még ugyanúgy élek A csapatom a stúdióban ébred délben Lennék a minta férjed de nekem ez nem megy tényleg Túl sokat voltál tőlem távol már teljesen máshogy látom Úgyanúgy csinálnám még ezt az egészet fogom a kabátomat és köddé válok. Túl régen mentél te ahoz hogy megmondjad hogy kivagyok Nem tudtam hogy merre járok de még mindig haladok Nélküled tanultam meg mindent hogy milyen hideg a tél nem tudtam hogy merre jársz csak te és én. (x2) Hideg a tél sűvit a szél magányos utcát járom én Üres a szív üres a ház csajokból körülöttem sok száz Szívemnek egyedül csak te fájsz Na de nem fogom fel hogy vége betaszítottál te a mélybe Most a pokolban érzem magam kitaszítva csak kóborolok a sötétbe Na de megfogadom hogy mától nem lesz többé aki gátol Majd óvatosabb leszek hidd el igy több jut a boldogságból. Túl régen mentél te ahoz hogy megmondjad hogy kivagyok Nem tudtam hogy merre járok de még mindig haladok Nélküled tanultam meg mindent hogy milyen hideg a tel nem tudtam hogy merre jársz csak te és énnn. (x4)