Szívem úgy várja a csillagokat
Bocsásson rám Véled álmokat
Boritaltól, ha bódul a nép
Nem sejti senki, ha küszöbe lépsz
Vezet az út csillag alatt
Éjjeli szellő hozza szavad
Rabság, börtön hiába vár
Nem feledé, aki utunkba áll
Hegynek orma, erdő torka eltakarja léptünk
Holdvilágnál, csillagágynál egyszer hazaérünk
Otthonunk a szél, a puszta, ünnepünk a hajnal
Napba nézünk, és remélünk, nem gondolunk bajjal
Puha leplével az éj betakar
Léptünk neszét elrejti avar
Új nap jő, ha pírja elér
Szabadok énekét zengi a szél
Vérben az ég, lángol a világ
Hegynek, völgynek mindég tovább
Bujdosónak kín a lét
Véget nem ér, ha útra lép
Hegynek orma, erdő torka eltakarja léptünk
Holdvilágnál, csillagágynál egyszer hazaérünk
Otthonunk a szél, a puszta, ünnepünk a hajnal
Napba nézünk, és remélünk, nem gondolunk bajjal