Szívem úgy várja a csillagokat Bocsásson rám Véled álmokat Boritaltól, ha bódul a nép Nem sejti senki, ha küszöbe lépsz Vezet az út csillag alatt Éjjeli szellő hozza szavad Rabság, börtön hiába vár Nem feledé, aki utunkba áll Hegynek orma, erdő torka eltakarja léptünk Holdvilágnál, csillagágynál egyszer hazaérünk Otthonunk a szél, a puszta, ünnepünk a hajnal Napba nézünk, és remélünk, nem gondolunk bajjal Puha leplével az éj betakar Léptünk neszét elrejti avar Új nap jő, ha pírja elér Szabadok énekét zengi a szél Vérben az ég, lángol a világ Hegynek, völgynek mindég tovább Bujdosónak kín a lét Véget nem ér, ha útra lép Hegynek orma, erdő torka eltakarja léptünk Holdvilágnál, csillagágynál egyszer hazaérünk Otthonunk a szél, a puszta, ünnepünk a hajnal Napba nézünk, és remélünk, nem gondolunk bajjal