Ólom az égbolt, vasmag a föld, vörös korongban meredÅ‘ fák. Ãllat vagyok, száj és bél, éhségem nÅ‘, mint belül a halál. Ólom az égbolt, álom az élet. Dúlt sÃkon rohanok mélyedbe vissza. Vörös korong, nyelj el! Vörös korong, falj fel!