Száguld az idÅ‘ végtelen vonalak tömör sötétjében. Ãlmomban vonat visz vasfekete éjszaka, dermedÅ‘ sÃnpáron rohan a hold. Messze innen, messze onnan kiáltok, vonatablak, rézsű, surlófény. Utazunk és zúgnak bennünk az álmok. Malom az ott messze? Nézd csak, nézd! Vonatút az éjszakában, barátom! Az a csonka hold világlik ránk. Fut a kocsi, visz, visz, visz elÅ‘re, ugyanaz a hold világÃt ránk. Milyen árva, milyen árva az ember. Rohanó fák rácsa hulló árny. Fut a kocsi, visz magával az éjbe, egyedül vagy, hold világÃt rád.