ÉbredÅ‘ tél, gyászában is szirom, gyökerében is gyász. Nehéz föld, toronnyá tűnik, nem mozdul. Messze minden, ködöt emészt a gyenge fény. Mély üresség a boltÃvekben, eleven enyészet. Dér-dara-dér, múlt-meredély, hallgat az éj, tűnt álmok, tűnÅ‘ erdÅ‘. Dér-dara-dér, hallgat az éj, ringat az éj, tűnt álmok, tűnÅ‘ erdÅ‘. Egyedüllét az univerzum néma lobogásában.