Malmok járnak, mindig járnak, mind darálnak, mind szitálnak. Ãtformálnak földnek, fának, rókának vagy vak madárnak. Távol tájak múlnak, málnak, elrozsdálnak, köddé válnak. Más alakban mÃg felállnak, álmok zúgnak, malmok járnak. Hunyd le szemed, selyemszemed, h*mok folyik, pörög, pereg. Körmöd alatt csillog egy tó, úsznak benne naphalak. Napsugárról elindulnak, la**an-la**an köréd érnek kékbemosott nyÃrfaágak, dombonjáró távolok. Lobog a Napkirály! Ragyog az Éjkirály! Lobog a Napkirály! Hunyd le szemed, selyemszemed, levél játszik, lobog, lebeg. Körmöd alatt csillog egy tó, úsznak benne holdhalak. Holdsugárról elindulnak, jönnek-jönnek, feléd nyúlnak pohár csendek, kicsi szobák, meggyfa, csillag, esti kert. Malmok járnak, gépek, gyárak, mind darálnak, átformálnak földnek, fának, zöld mohának, rÅ‘t rókának, vak madárnak. Járnak a malmok, vÃz robog, vele moha gyűlik a kÅ‘re, rászövi a masina. Malmomban alszom, ömlik a nap aranya, kékszÃnű vásznon úszik a kukorica, nézd! Járnak a malmok, szél szalad ide-oda, dolgozik bennük, működik a gabona. Malmom a testem, bennem a nap aranya, kékszÃnű vásznon úszik a kukorica, nézd! Ó, szent lobogó! Ó, fent ragyogó!