Ébredj csak én, még álmodom Mondd kit zavar, ha saját magam átdobom. Ébredj csak én, még álmodom Hiszen az életem az álmaimra áldozom. Ha valaki furcsa azt a közösség vagy megveti, Vagy díszpompába öltöztetve szupersztárként tiszteli. Na nekem az első jött be, de ne hogy azt hidd, hogy bánom, Hiszen az óta tart, itt belül egy gyönyörű szép álom. Mit tud tenni az ember, akkor hogy ha más, Magyarázkodsz, de kinek szól a vallomás. Egy kapaszkodó kell, elég egy aprócska ág, És akkor ezt jelentette nekem az álomvilág. Az életet, a reményt, a jövőt és a fényt, Na meg az ideális világot, a kész tökélyt. Egy falat húztam fel, amin át senki se látott, Titokban építgettem egy új világot. Voltam ott minden, gumilábú "Break Dancer", Ügyes kezű DJ, pörgős nyelvű Rapper. Ábrándoztam arról, hogy ezt valóra váltom. De ráébredtem arra, hogy ez nem csak álom. Ébredj csak én, még álmodom Mondd kit zavar, ha saját magam átdobom. Ébredj csak én, még álmodom Hiszen az életem az álmaimra áldozom. Ébredj csak én, még álmodom Mondd kit zavar, ha saját magam átdobom. Ébredj csak én, még álmodom Hiszen az álmokat az életembe áthozom. Megmaradt az álom és megmaradt a fal, De mivel megvalósult pár dolog így nem zavar. Sőt az álmokon kívül jól jön egy bűvös lepel, Ami ha kell, kellemetlen dolgokat lep el. Rossz szem többet lát, így hiába is kúszok, Keveset tudsz rólam, de nekem ez is lehet túl sok Hát hallgasd, mit lep le a bűvös lepel, Amitől van, ki megvet engem, s amitől lesz, ki ünnepel Haver egy szörny vagyok, a gondok fakírja, Aki a bánatot leírja, így aztán kibaszottul bírja. Sírna, de fél, nem tudni gyenge vagy penge, Mindig vigyorog haver hát ez az ő leple. Egy lepke, talán, vagy ép egy déli báb, Aki a képzelet szárnyán repül a csúcs felé tovább. Egy MC, akinek nem csupán a szája jár, De csak a "dumás bratyó" vagyok, s nem egy Hip Hop sztár. Ébredj csak én, még álmodom Mondd kit zavar, ha saját magam átdobom. Ébredj csak én, még álmodom Hiszen az életem az álmaimra áldozom. Ébredj csak én, még álmodom Mondd kit zavar, ha saját magam átdobom. Ébredj csak én, még álmodom Hiszen az álmokat az életembe áthozom. Szinte minden egyes embernél van visszatérő álom, De nekem négy van és ebből többé már nem titok három. Az álom lehet jó, vagy pusztító, mint egy vírus, A negyedik nálam nem más, mint a Hip Hop Stílus. Hiszen az életem, e nélkül nem élhetem, És nem csak én vagyok, aki e nélkül élni képtelen. Végtelen életterem, épp ezért féktelen éltetem, Végzetem esetén fényként lélekben él velem. Huh, és mégis kínoz a bú, Mert hát a magyar Hip Hop ipar csúnyán egyhangú És ami a legbántóbb, hogy ez nem pont a bandák hibája, Hiába haladnak közülük sokan jó irányba. Valami van itt, de nem így ismerem az igazit, Hát akkor ki lesz az a valaki, aki ezen igazít? Nem, nem, nem tudom, de ezt a valakit nagyon várom. Hiszen nem örülnék, ha rosszul végződne ez az álmom. Ébredj csak én, még álmodom Mondd kit zavar, ha saját magam átdobom. Ébredj csak én, még álmodom Hiszen az életem az álmaimra áldozom. Ébredj csak én, még álmodom Mondd kit zavar, ha saját magam átdobom. Ébredj csak én, még álmodom Hiszen az álmokat az életembe áthozom. Ébredj csak én, még álmodom Mondd kit zavar, ha saját magam átdobom. Ébredj csak én, még álmodom Hiszen az életem az álmaimra áldozom. Ébredj csak én, még álmodom Mondd kit zavar, ha saját magam átdobom. Ébredj csak én, még álmodom Hiszen az álmokat az életembe áthozom.