Kegyetlen rémálmok kínoznak téged Képzeletben rendőrök jönnek érted De ez már nem álom, hiszen előtted állnak -Nem egy téves bejelentés, csak rád várnak.- Homályos minden, úgy érzed véged A családtagok könnybelábadt szemeit nézed Kutatod bennük a szertefoszlott bizalmat De nem látsz mást, csupán kételyt, és siralmat. Tehetetlen vagy, akár egy darab kő Amikor odaér a kocsihoz a bizonyos nő, akit imádsz-hehe- Tiszta szívből szeretsz Elbúcsúznál tőle, de már semmit se tehetsz. A haverok csak néznek, és nem értenek semmit A lány meg csak zokog - ez mindenkit megrendít. Elindultok, és ő csak zavartan áll Egy dolog biztat: hogy talán megvár Az alvilágnak nincs romantikája Az alvilág vérengző fenevad. Egyszer, ha az ember belekóstol Nincs menekvés, végképp elragad A nagy balhék, a sok pénz, De mondd, mik azok, amiket ezzel elérsz? De mondd, mi ér ennyit? Mondd, mi az, amit ebből felmutatsz Hogyha a sitten egy cellában megrohadsz! Nincsenek haverok és nincsenek nők Ők vannak egyedül, csak egyedül ők: Ők, akik egytől egyig ugyanígy jártak Nem igazi haverok, csupán sorstársak. Magányos vagy, és jön egy újabb péntek Be-bevillannak az otthoni képek , Felemészt a szüleid meg óvó szava , Magadba roskadsz: "Ne sírj mama!" Hiába, senki se hallja , A sok rács a szavaidat mind felfalja. Egy mondatot találsz a falba vájva: "Az alvilágnak nincs romantikája" Az alvilágnak nincs romantikája Az alvilág vérengző fenevad. Egyszer, ha az ember belekóstol Nincs menekvés, végképp elragad Vakít a nap, ahogy kijössz a fényre Virágokat találsz az utcába érve. Leszakítasz egyet, és fogadalmat teszel: Nem csinálsz baromságokat, becsületes leszel. Csalódottan fogod fel, hogy minden más Rengeteg az újdonság, a változás. Az utcába érve az egész tested megremeg Nem köszön már senki, elfordulnak az emberek. A csajod -hehe-, most eléd jön futva Hogy tényleg megvárt-e azt csakis ő tudja. A jelenlétével igaz egy cseppnyi tüzet csiszol De már ez sem a régi, már benne sem bízol. A szülők és a haverok nem változtak semmit És ez a dolog az, ami a körülményen enyhít. Örülsz, hogy kint vagy, de belül vérzel Jó a hangulatod, mégis rosszat érzel. Álmatlan éjszakákat szül a sok-sok sértés Újra kiújul a múlt, s a kísértés Az éjszakádat dudálás kavarja fel: A társaid jöttek, haver, most menned kell! Bár megfogadtad -igaz- azt, hogy nem mész el újra Most mégis rálépsz a bűnöző útra. Egy mondatot motyogsz az autóba szállva: "Az alvilágnak nincs romantikája" Refr. Az alvilágnak nincs romantikája Az alvilág vérengző fenevad. Egyszer, ha az ember belekóstol Nincs menekvés, végképp elragad. Az alvilágnak nincs romantikája Az alvilág vérengző fenevad. Egyszer, ha az ember belekóstol Nincs menekvés, végképp elragad.