Hideg a szel, ami az arcomba kap, Elmentel, es csak a hangod maradt. Tolem mindent megkaptal, Megis konnyen eldobtal, az arcodon ott a fajdalom, mert tudod mit veszitettel vegleg el.(magam mogott) Magam mogott hagytam, a multat ami szet szed. Hazugsagban eltem, igy hat le kellett lepnem. Nem nyujtottak tamaszt, a kezek mi hozzam ertek. A szemedben mar reg, kialudtak a fenyek. Nem te voltal az a lany az eletemben, aki csak akkor el, hogy erte elek. en csókolnalak, en szeretnelek, de te eldobtal mindent, igy hat en lelepek. Hideg a szel, ami az arcomba kap, Elmentel, es csak a hangod maradt. Tolem mindent megkaptal, Megis konnyen eldobtal, mindent konnyen, mindent konnyen, mindent konnyen eldobtal. Reg elfelejtettel, de en ugyan ugy gondolok meg rad. Mindent megtehettel, mert soha nem szóltam en rad. en voltam az ember, aki olelt es mindig feltett. De mindig csak az szenved, aki a tuzbe menne erted. Nem te voltal, a tuz az eletemben, ami csak akkor eg, hogyha erte elek, de en elengedlek, hiaba szeretlek, mert te eldobtal mindent, igy hat en lelepek. Megalmodtad magad azza kell lenned. akit o szeret az sajat maga benned. Tartottal felem en tudtam , hogy az eget. A neved elet volt az nem erhetett veget. Ket ened ismerem egyik sir a masik nevet. a lelek egesz ha gyulol is vagy szeret. Sokaig az agyon ülo not oleltem. Most olelnem magam kit regen elvesztettem. Nem a sajnalat a szerelem nem szolhat arról. Csak egy konyrol a legkomolyabb dalrol. Nem erdekel a mult nem emlekszem evekre. Csak egy halottra kit te keltettel eletre. ugy kezdett el jarni , latni ahogy mondtad. lelkett kapott toled es te vegleg eldobtad. az ut kette valik mondjuk errol ennyit. Nekem mit er amit adtal neked mennyit Hideg a szel, ami az arcomba kap, Elmentel, es csak a hangod maradt. Tolem mindent megkaptal, Megis konnyen eldobtal, mindent konnyen, mindent konnyen, mindent konnyen eldobtal. Egyszer ma elhallgat a hangszer, egyszer veget er a tanc. Egyszer majd nem hallasz te tobbet, de ha mondom mindent latszzz.