Serrano - Holdfogyatkozás lyrics

[Serrano] Magamutogató szarcsimbókok a rivaldafényben A bronx-i földalattin ragadt hiphop a miénk lenn Megragadtunk az utcán, mélyen a mocsokba Megfogyatkozva, kiégett panelek közt a vagonokra Festett tagekkel jelezzük a szalagok izzanak Ezért nem számít, ha a köztudatból kitiltanak Az utcából kinyert erőforrás odaáramlik vissza Nyersen a blokkok közt terjed, aki ismeri ritka De aki ismeri, értékeli, érti nem csak bólogat Mint az a sok debil fasz, na készítsd a mokkodat Itt a true hiphop az underground másként zajlik Elkoptatott stílusjelzés ez mi a pénz felé hajlik De mi az eredetit hozzuk ahogy a nagykönyvbe vésték Egy haldokló faj akik a legnehezebb napokat élték A benzek mellett a valódi értékek háttérbe szorultak Ezért láthatsz engem veletek szemben elfogultnak Nem akarom hogy rátegyék a kezük a keselyűk erre Mert bárminél többet ér egyetlen cseppje A kukák közt retkesen keresem inkább a száraz kenyeret Mint sem hogy ilyen buzik közé álljak mert ezeket Egyesével nyírnám ki mérhetetlen gyönyörök között A gyermeteg szarotokon még csak nem is röhögök, köcsög! [Scratch] /Trapped in the motherf**ing cave Deep in the mind of a slave/ [Sixfeet] A régmúltból hátramaradt bakeliteken a mocsok Úgy szétbomladozott mint a paneleken a romok A fejeteken a szorongás látszik a valóságtól A miénken ráncok tömege a tanúvallomástól Önmagunkat f*ggatjuk, ha még be is csapjuk tán magunk A lelkünkből ott hagyott szemétbarikád a támfalunk Az elbaszódott paradoxonok égtájáról származunk Így csoda hogy másokhoz képest seggnyalást nem vállalunk Bár megvan a tehetségünk, de még sincsen rá esélyünk Hogy a példaképeink által elért szintre felérjünk Két kézzel megérinthető hangszer nélkül zenélünk Arra köteleznek hogy minden faszszopónak segéljünk Ha pedig nem teljesítünk félrediagnosztizálnak Vagy a legrosszabb eset: akár örökre is elzárnak Egy tömegsíron az ásókat tekinthetjük fejfának A hamisak és az igazak örökre majd elválnak A vérem miatt szenvedek, és megoldásképp van vény De inkább ott maradok hol nem érint meg a napfény A csillogó világotokban magam csak rosszul érzem Míg a depresszív magányban felragyog igazi énem