Ó, az éjszaka, ó, az oly csodás, kukákat borogat az entitás, a lélek még egyszer félrelép, játszana valami szép zenét, de közbeszól mindig a testmeleg: fingok egyet, a világ megremeg. fingok egyet, a világ megremeg. Az emberi árnyak a számba másznak, most félni kéne, vagy köpni kéne, az öntudatra ébredt gyengeségre, ami csikizi belül a testem, és csókot dobna, de nem figyel rá az Isten csókot dobna, de nem figyel rá az Isten. Mer' minden ember szörnyeteg, vért kíván, de a vértől émelyeg, húsra hús, és sejtre sejt, csömör gyötör, de azért élvezel. Mer' minden ember szörnyeteg, vért kíván, de a vértől émelyeg, húsra hús, és sejtre sejt, csömör gyötör, de azért élvezel.