Ketten egyedül félig halottan, Tündöklő nyárban húsrágó nyomorban. Elvetélt gondolat tébolyult szemekben, Ketten egyedül szív nélkül fejetlen. Ilyet én még soha nem éreztem, Nincs olyan ami hozzá fogható. Összenőttünk észrevétlen, De ez a kötés nem oldható. Mert kettő bennem az Én! Hadd égjen a gyertya mind a két végén, Szabad az akaratom a szemeimben táncol a fény. Szólok, mielőtt magadra ismernél, Vigyázz velem, kettő bennem. Megtalálta párját, Bordáim közé szorulva. Azóta együtt várják, Készülnek velem a nagy útra. Üres vázamat újra töltötték, Testem otthonában két lakó. Innen velem mindörökké, És ez a kötés nem oldható. Mert kettő bennem az Én! Hadd égjen a gyertya mind a két végén, Szabad az akaratom, a szemeimben táncol a fény. Szólok, mielőtt magadra ismernél, Vigyázz, velem kettő bennem. Kettő bennem.. Kettő bennem az én. Ilyet én még soha nem éreztem, Nincs olyan ami hozzá fogható. Összenőttünk észrevétlen, De ez a kötés nem oldható. Mert kettő bennem az Én! Hadd égjen a gyertya mind a két végén, Szabad az akaratom, a szemeimben táncol a fény. Szólok, mielőtt magadra ismernél, Vigyázz, velem kettő bennem. Kettő bennem az Én, Mert kettő bennem az Én, Kettő bennem az Én!