Published
0 242 0
Ősz van és peregnek a sárgult levelek Meghalt a földön az emberi szeretet Bánatos könnyekkel zokog az öszi szél Szívem már új tavaszt nem vár és nem remél Hiába sírok és hiába szenvedek Szívtelen rosszak és kapzsik az emberek... Meghalt a szeretet! Vége a világnak, vége a reménynek Városok pusztulnak, srapnelek zenélnek Emberek vérétől piros a tarka rét Halottak fekszenek az úton szerteszét Még egyszer elmondom csendben az imámat: Uram, az emberek gyarlók és hibáznak... Vége a világnak!