Soha ne tudd meg, mi a tűz ölelése Úgy mar a szívedbe, belekap, hogy föleméssze Eleven láng-láttalak csak a gyémánt, nem salak Kik a tűzpróbát kiállják igazak Második özönvíz, amikor a szíved árad Bolydul a sötét mély, színe forr Belesápadtsz-"ez én vagyok" Se visszaút, se oltalom belül, támadt borzalom Kik a rém arcát is csókolták tiszták Soha ne tudd meg mi a csönd kalapácsa Végtelen sivár éj kegyetlen hallgatása-"ez fáj nagyon" Hiába volt bíztatód, ha az úton elhagyott Kik a más láncát is vállalják szabadok Hogyha feltárul a megszentelt világ Szoros átjárón ki megy át Csak a szél őrzi meg amit írtál belé Nem a föld pora a lábad nyomát Minden elmúlik és úgy lesz örök Mint a fényből szött szerelem Mert az ember százszor is elbukik De a halhatatlan hűség benne nem