Hogyha sírsz, jobb, ha elmegyek Én nem tudok együtt sírni veled Úgysem érted, már senki sem ért Szörnyű érzés, bűvös részletek Nagy zűrzavar, semmi sincs a helyén Lázban égek és nem tudom, miért Én azt hiszem, alvajáró vagyok Nincs életem, csak egybeolvadt napok Úgy létezem, hogy félig máshol vagyok Mint tollpihét, felkap, messze sodor a szél Néha érzem, majdnem ott vagyok Egy második ébredéshez közel Melyben éled egy teljesebb lény Röpke érzés, máris vége van Mindig visszatart egy láthatatlan küszöb És megfakul bennem újra a fény Én azt hiszem, alvajáró vagyok Nincs életem, csak egybeolvadt napok Úgy létezem, hogy félig máshol vagyok Mint tollpihét, felkap, messze sodor a szél Hogyha sírsz most, jobb, ha elmegyek Már nem tudok együtt sírni veled Légy boldogabb, én nem haragszom rád Két szemem elé, mintha játszana Megfordítva tart látcsövet a világ Abban nézlek és távolodom Mind, azt hiszem, alvajárók vagyunk Nincs életünk, mindent veszni hagyunk Úgy létezünk, hogy félig máshol vagyunk Mint tollpihét, sodor messze minket a szél