Az arc nem a tiéd, Csak hordod valakiét. A szemed fénye Lopott fényszilánk. Arcunkon az idő Saját képét hívja elő És az angyalok Végül nem ismernek ránk. Hol van a régi Arcod, az égi? Megvan-e benned, Hogy ragyogni engedd Rég elveszett, Egykor tündöklően szép sugarát? A ház nem a tiéd, Csak őrzöd valakiét A végtelenből Így lesz zárt világ. Ha benn is lemegy a Nap, Helyén kihalt holdarc marad És ünnepel a porból lett világ.