A táj, amit látsz, virágot nem terem, A táj, amit látsz, a koromtól lett ilyen, Háztetők közén az ég, sohasem tiszta kék, Mit mondjak még, magamról egy mondatot, Huszadik századi városlakó vagyok. Íme a ház és benne az emberek, Úgy élek én, ahogy a többiek, Ülök a tv előtt, a jégről veszem a sört, Magnót hallgatok, keveset járok gyalog, Huszadik századi városlakó vagyok. A park az a hely, hol valódi fű akad, Nézni lehet, de rálépni nem szabad, Ha sírnék vagy káromkodom, Bár ott ülsz a szomszéd padon, Nem hallanád. Járnak a villamosok, Huszadik századi városlakó vagyok.