Szelekkel kötekedett Bejárta a magas eget Viharral verekedett Élvezte, hogy az élet csak lebegés Megunva a fellegeket Földre szállt és itt is rekedt Szerette az embereket És érezte, hogy az élet útkeresés Az emberek szárnyatlanok Köztük ő sem szárnyalhatott Nem értett egy gondolatot Miért van az, hogy az élet csak rohanás Egy napon elege lett Újra vágyta a magas eget Egy toronyból nekieredt De visszahúzta a bénító zuhanás