Az arcnélküli ember mindenre kész A gúnyos tükörképpel bátran szembenéz Nem veszíthet semmit, hisz még arca sincs S nem tudod, kié a féltve őrzött kincs Az arcnélküli ember ma még jóbarát De játszi könnyedséggel köpönyeget vált Pecsétes papírok mögé bújik el Minden nap egy másik álarcot visel Az arcnélküli ember sötét lelke mély Tőle származik a névtelen levél Gyűlöl minden arcot s minden nagy nevet Ha rájössz erre, könnyen felismerheted