Öröm, szenvedés gyors váltakozás vágy, megvetés néma hallgatás A sok évet elpazarló ember Ha tudná mi mindent tehetne Élete kezében lehetne Talán most már bátrabb lenne Mondd, lelked mi nyomja? Mitõl lett oly nagy a súlya? Sebek melyek be nem gyógyultak A sors kezei megfordultak Csend, és béke Menny és pokol A világnak vége Mindenki tombol Egyként ordít s kiabálna Ha lenne valaki aki hallja Új lény, mélyen elnyomva benned Talán észre kellett volna venned Mondd, lelked mi nyomja? Mitõl lett oly nagy a súlya? Sebek melyek be nem gyógyultak A sors kezei megfordultak Sok tett, mi nem sajátod Ez lett az összes barátod? Te vagy mind, hiába sírsz Hát küzdj ellene, míg lépni bírsz!