Hobo - A városlakó üzenete lyrics

A kanális kígyója fekete vért okád. Most ért véget az ötszázéves blokád. Kavarog a bűz, kevereg a szar. A mélybe mutat egy leszakadt kar... Menekülj, fiú! Fuss át Budára a hegyek közé, Bánatod rejtsd el tövisek mögé. Mondj egy imát és öltsd fel a kardod. Ez nem az a nap, amikor meg kell halnod. Indulj hát, fiú! Látlak, ahogy a város fölött repülsz Mint egy ébredő, lusta angyal. Csak kicsit örülsz. Nézed a házakat: fölülről sem szebbek. Látod, a hangyák sohasem nevetnek. Mit látsz még, fiú? Látod, hogy régóta nem született herceg? Hogy fürge patkányok tigrisek lettek? Hogy minden macskából cicuska lett? Hogy bunkó a bankóra költőt veret? Hogy szórakozol, fiú? Tudod-e szeretni őket, mikor verik a nőket? Mikor hátulról tizen egy szoborra lőnek? Közben a Halál csendéletet fest. Mi lesz a címe? I Love You Budapest! Ne légy dühös, fiú! Legyél te, aki bevégzed a harcot! Legyek én, akit el kell hagynod. A szentek megbocsájtják neked, Hogy egy hitetlen nem mehetett veled. Bocsáss meg, fiú! Tettél egy kört, mélyebbre ne repülj! Elég, hogy eldöntsd: maradj, vagy menekülj. Alszik az áldozat, a tegnapi gyilkos, Holnapi barát, de később csak cinkos. Hogy döntesz, fiú? Várd meg a hajnalt, mikor az első szél Elhozza, amit Buda titokban Pestnek mesél. Állj meg a rakparton, hallga** egy kicsit És megtudod, miért maradtam itt. Te is maradsz, fiú!