Most előlép a legkisebb fiú Úgy, mint a mesében: Három évig nem vetek, csak szántok. Esküvel ígérem. Nem kell sem a bor, sem a szerelem, Ne szóljon az ének. Várok, míg a korhadt, vén fák Maguktól elégnek. Tüzüknél táncolok, Gyermekeket nemzek, Az árvák közül egyet Magam mellé veszek. Velük építem fel újra a várost. Megsuhintom erős, friss színekkel, Újra megtöltöm ártatlan szívekkel. A házak nem lesznek magasak, Ne szakítsák fel az ég hasát, Eső hulljon rád, ne mocsok. Minden ablakot tisztára mosok, Azt az egyet is, ami a Múltba néz, Ahol ne a Bűnt keresd, hanem a Feledést. Micsoda város lesz! I love you, Budapest... Micsoda város... csoda város... a város a csoda... Pest sír, nevet Buda... nem oda Buda... Bűzös város... bűvös város... bűnös város... Éjjel is világos... bújta** el... ne lásson senki... Végem van... ne tudja senki ... Millió idegen... tapos a szivemen... micsoda szerelem... Micsoda város, Budapest... melyik a lélek... melyik a test? I love you Budapest.