Lágyan mozdulnak, lágyan felemelkednek Az ébredező halottak újjászületnek Szétzúzott tagokkal és nedves lelkekkel Lágyan sóhajtanak. Elragadtatott, temetkezési csodálkozással. Ki hívta ezeket a holtakat táncba? Én hívtalak, hogy kend fel a földet Én hívtalak, hogy jelentsd be az égett bőrként hulló szomorúságot Én hívtalak, hogy minden jót kívánjak neked Hogy új szörnyként pompázz önnön dicsőségedben . Én, én hívlak most, hogy imádkozz! Rázd ki az álmokat hajadból, kedvsem, Édesem, szép gyermekem, Válaszd meg a napot! Válaszd meg napod jegyét! Az első, amit meglátsz: A Nap Istensége! Mindenki bent van? Mindenki bent van? Mindenki bent van? Az ünnepély kezdődik nyomban. Ébredj! Nem emlékszem, hol volt vége ennek az álomnak.