Nézz rám Mikor a mozdulatlan árnyak nyúlnak majd, Sovány tested-tested fölé. Mikor a gondolatok majd elszabadulva törnek utat, Hideg-hideg agyad mögé, Még letagadnád és még elrejtenéd, Ami az agyadban, a testedben, a lelkedben ég. De a szemed, a szemed olyan őrjítően néz, Olyan õrülten nehéz, nekem még olyan nehéz... Nézz rám, ha ordítok a sötétben feléd, Nézz rám, nézz rám még! Én is elmúlok majd csendben, És te várod már a percet, De neked már senki nem felel. Nem szabadulhatsz tõlem el, Mert gondolatban majd Mindig velem leszel. Mikor hideg a tested és már nem ölel, Én kitéplek majd magamból, ha kell. Nézz rám, ha ordítok a sötétben feléd Nézz rám, nézz rám még Ne nézz rám, már nem ordítok, a sötétben feléd. Ne nézz rám, én nem hiszem, hogy azt megértenéd, Amit érzel bennem olyan vadul, csak nézel, csak nézel rám ártatlanul.