Én már régóta elvesztem És nem kell senki, hogy kimentsen A mélység nyúl értem, hogy ellopjon Itt érzem már magamat otthon (x2) Úgy érzem, hogy lehúz a mélybe Ott vagyok, mégsem érek révbe Lassan lebomlanak a szép emlékek Megfejthetetlen vagyok, egy széfben élek Kívánjatok sok jót, rosszat, szépet Lent maradok, majd integetek a gépnek Több száz száj súg a fülembe, hogy térj meg Nem megyek körétek, nem lesznek kötelékek A gyengék könnye mindig a földre cseppen Az érzéseket magamban megöltem csendben A megjátszások fel az égig kúsznak De ha máris kuss van, egymaguk elcsúsznak Itt a házam nézd meg, végtelen a birtok Régen elkéstetek azzal, hogy kinyírtok Minden lábnyom bomba, felette ostrom Ez a sorsom, itt vagyok otthon Én már régóta elvesztem És nem kell senki, hogy kimentsen A mélység nyúl értem, hogy ellopjon Itt érzem már magamat otthon (x2) Áldott legyen ki engem áldottá tett Nem szállok már el, eleget álltam már lent A világom pont jó, ami körbevesz puszta A ravaszt a fejemnél én leszek ki meghúzza Meghal egy terv még amikor egy ötlet Itt köveket görget eléd az aki törtet Nézz rám, én vagyok az akit megöltek De most azok vesztenek, akik akkor győztek Nem lent, hanem fent tart fogva a ketrec Nem én vagyok akit kell, és akit megmenthetsz Felettem táncolnak, de azok csak bábok Lehet álnok, de szertefoszlott álmok A vak sötétség közepén tüzet gyújtok El a tükör elől fent, több tízen bújtok Kialszik a tűz, ez volt ami várt Gyere nézd meg, hogy hol él aki lát Én már régóta elvesztem És nem kell senki, hogy kimentsen A mélység nyúl értem, hogy ellopjon Itt érzem már magamat otthon (x4)