Edda Művek - Csillagúton jöttem lyrics

Szembejött az éjjel hideg sötétséggel Ketté akart tépni, hogy megtanuljak félni Hogy ne szóljon az ének, hogy ne álljak a fénybe Hogy senki ne higgye el, hogy van Isten az égben Tûz lobogjon benned, hûség önmagadhoz Harmatcsepp vizébõl földszagot szippantok A napfelkeltét várom, csillagúton jöttem Velem van az Isten, szél röpítsen engem Röpítsen föl, vagy vágjon a földhöz Míg az Isten föl nem oldoz Röpítsen föl, vagy vágjon a földhöz Míg az Isten engem végképp föl nem oldoz, föl nem oldoz... Szembejött a reggel tele reménységgel Tüzet vet az égre, csodás napfelkelte Lódobogást hallok, nyílvesszõ süvít föl Odafentrõl szólít valaki az égbõl Azt mondja, hogy higgyek, és tegyem a dolgom Fényes lesz a puszta, ahogyan azt mondom Fényes lesz az ember, fényes lesz a gyermek Tiszta emberségbõl teremtenek embert Röpítsen föl, vagy vágjon a földhöz Míg az Isten föl nem oldoz Röpítsen föl, vagy vágjon a földhöz Míg az Isten föl nem oldoz Röpítsen föl, vagy vágjon a földhöz Míg az Isten föl nem oldoz Röpítsen föl, vagy vágjon a földhöz Míg az Isten engem végképp föl nem oldoz... Röpítsen föl, vagy vágjon a földhöz Míg az Isten föl nem oldoz Röpítsen föl, vagy vágjon a földhöz Míg az Isten föl nem oldoz Röpítsen föl, vagy vágjon a földhöz Míg az Isten föl nem oldoz Röpítsen föl, vagy vágjon a földhöz Míg az Isten engem végképp föl nem oldoz, föl nem oldoz, föl nem oldoz...