Edda Művek - Munkásélet lyrics

Hatvannégy évesen Maga elé mered Balfülével hallgat A jobb sajnos süket. Megpróbál elképzelni És halkan motyog A nevem Kovács István És vak vagyok. Híd.: Voltam szegény paraszt Voltam szegény munkás. Gyakran voltam éhes De csak mentem tovább. Sztálinvárosban már Majdnem sikerült, De aztán a szerencse Valahogy elkerült. Ref.: Munkásélet Így kétezer felé Munkás élet Nem így képzeltem én Munkásélet Már nem is lázadok Hisz csak egy elfelejtett Vak munkás vagyok. Nem lát már semmit Kiszolgáltatott Asszonya nélkül Lehet már rég halott A múltkorában sajnos Rosszul léphetett A combja eltört Szegény, mit szenvedhetett. Gyanakvó arca ma Nem lát borotvát Nadrágja kék színű És barna a kabát Őt nem zavarja Az a**zonya figyel Inget vált rajta Mindenre Ő ügyel. Mutatja reszketve Hogy van kitüntetés Van oklevél is És ez itt a végzés Az áll benne kőkeményen Hogy (még) nem elég beteg Nem jár a (kor) kedvezmény Meg is dögölhetek.