Echo Of Dalriada - Árpádházi Margit balladája lyrics

Néztem az égen kirajzolódó görög éjszakát Csillagfény tengerében Jó uram koldusként, vakon kereng a Hatalmas várnak börtönében Hová vet sorsom, hiába kérdem.. Zsoldosok dúlását meg sem értem Új hajnal fénye virrad- e még rám? Vagy becstelenség? Kolostor- magány? Látom, a szolganép kínhalált halt A kincseket adná elő a hadnak Részeg tivornya lármája zajlik, a prédán Karddal összemarakodnak Hová vet sorsom, hiába kérdem Szép Szülőföldemtől messze tértem Órák a percek, tán végzetem vár Vagy becstelenség, kolostor- magány Zászlók lobogtak, és kürt hangja szólt Csillagok hulltak, császár vére folyt Gyűlölettel harsant köznép szava A Szent Palotába lázadás hatolt Híveid, Császárné, elfogytanak Mentsd puszta életed, óvd meg Magad A zárda mélyén, ha sorsod fordul Majd újra a trónról hallatszik szavad Kérlek, Öregisten, áraszd meg a vizet! Apám ajtajáig vigyen el engemet! Vigyen el engemet szép szülőhazámba Lelkemnek e földön nincsen Nyugovása Nem lész nyugovása lelkemnek e földön Tág rónára vágynék, s Vár aranyos börtön Segíts, Öregisten! Áraszd meg a vizet! Puszta szél hazába vigyen el engemet!