Echo Of Dalriada - A Walesi Bárdok lyrics
Edward király, angol király Léptet fakó lován: Hadd látom, úgymond, mennyit ér A velszi tartomány Van-e ott folyó és földje jó? Legelőin fű kövér? Használt-e a megöntözés: A pártos honfivér? S a nép, az istenadta nép Ha oly boldog-e rajt' Mint akarom, s mint a barom Melyet igába hajt? Felség! valóban koronád Legszebb gyémántja Velsz: Földet, folyót, legelni jót Hegy-völgyet benne lelsz S a nép, az istenadta nép Oly boldog rajta, Sire! Kunyhói mind hallgatva, mint Megannyi puszta sir Edward király, angol király Léptet fakó lován: Körötte csend amerre ment És néma tartomány Montgomery a vár neve Hol aznap este szállt; Montgomery, a vár ura Vendégli a királyt Vadat és halat, s mi jó falat Szem-szájnak ingere Sürgő csoport, száz szolga hord Hogy nézni is tereh; S mind, amiket e szép sziget Ételt-italt terem; S mind, ami bor pezsegve forr Túl messzi tengeren Ti urak, ti urak! hát senkisem Koccint értem pohárt? Ti urak, ti urak!... ti velsz ebek! Ne éljen Eduárd? Vadat és halat, s mi az ég alatt Szem-szájnak kellemes Azt látok én: de ördög itt Belül minden nemes Ti urak, ti urak, hitvány ebek! Ne éljen Eduárd? Hol van, ki zengje tetteim - Elő egy velszi bárd! Egymásra néz a sok vitéz A vendég velsz urak; Orcáikon, mint félelem Sápadt el a harag Szó bennszakad, hang fennakad Lehellet megszegik. - Ajtó megől fehér galamb Ősz bárd emelkedik Itt van, király, ki tetteidet Elzengi, mond az agg; S fegyver csörög, haló hörög Amint húrjába csap "Fegyver csörög, haló hörög A nap vértóba száll Vérszagra gyűl az éji vad: Te tetted ezt, király! Levágva népünk ezrei Halomba, mint kereszt Hogy sírva tallóz aki él: Király, te tetted ezt!" Máglyára! el! igen kemény - Parancsol Eduárd - Ha! lágyabb ének kell nekünk; S belép egy ifju bárd "Ah! lágyan kél az esti szél Milford-öböl felé; Szüzek siralma, özvegyek Panasza nyög belé Ne szülj rabot, te szűz! anya Ne szopta** csecsemőt!..." S int a király. S elérte még A máglyára menőt De vakmerőn s hivatlanúl Előáll harmadik; Kobzán a dal magára vall Ez íge hallatik: "Elhullt csatában a derék - No halld meg, Eduárd: Neved ki diccsel ejtené Nem él oly velszi bárd "Emléke sír a lanton még - No halld meg, Eduárd: Átok fejedre minden dal Melyet zeng velszi bárd." Meglátom én! - S parancsot ád Király rettenetest: Máglyára, ki ellenszegűl Minden velsz énekest! Szolgái szét száguldanak Ország-szerin, tova Montgomeryben így esett A híres lakoma. - S Edvárd király, angol király Vágtat fakó lován; Körötte ég földszint az ég: A velszi tartomány Ötszáz, bizony, dalolva ment Lángsírba velszi bárd: De egy se birta mondani Hogy: éljen Eduárd. - Ha, ha! mi zúg?... mi éji dal London utcáin ez? Felköttetem a lord-majort Ha bosszant bármi nesz! Áll néma csend; légy szárnya bent Se künn, nem hallatik: "Fejére szól, ki szót emel! Király nem alhatik." Ha, ha! elő síp, dob, zene! Harsogjon harsona: Fülembe zúgja átkait A velszi lakoma... Túl zenén, túl sípon-dobon Riadó kürtön át: Ötszáz énekli hangosan A vértanúk dalát