Fázva lépkedek az úton, át a városon, La**an esni kezd a hó, de ez sem baj. Mert jól tudom, az utca végén állsz, S a hóban rég csak engem vársz. Jéghideg a két kezed De végre karjaidba zársz. Ha velem élsz, úgyis bárhol jó Mert van, amit el nem lep a hó Ha velem élsz, nem számít a tél, Csak közelebb fúj minket a szél. Ha velem élsz, úgyis bárhol jó Mert van, amit el nem lep a hó Ha látlak, elmúlik a tél A mosolyod forróbb mindennél. Az átható hideg, amelyben téged várlak én Gyorsan múlik el, ha látom már Hogy jössz felém. Az álmos téli csend kíséri lépteink zaját Jéghideg a két kezed De forróbb lesz az éjszakánk. Fákat tép a szélvihar, Ne félj, nem ér minket el Csak annyi kell Hogy itt benn újra átölelj. Ó, így lesz már, bármi vár Amíg hozzám bújsz, ha fáj S a holnap úgy jön el, Hogyminket így talál. Ha velem élsz, úgyis bárhol jó Mert van, amit el nem lep a hó Ha velem élsz, nem számít a tél, Csak közelebb fúj minket a szél. Ha velem élsz, úgyis bárhol jó Mert van, amit el nem lep a hó Ha látlak, elmúlik a tél A mosolyod forróbb mindennél. Ha velem élsz, úgyis bárhol jó Mert van, amit el nem lep a hó Ha velem élsz, nem számít a tél, Csak közelebb fúj minket a szél. Ha velem élsz, úgyis bárhol jó Mert van, amit el nem lep a hó Ha látlak, elmúlik a tél A mosolyod forróbb mindennél.