Ott egyem meg a harcmezőn
az utolsó komiszkenyerem,
de ne legyen többé a hazám
akkora, mint a tenyerem!
Ha elbukom, hát volt értelme
védtem egy kócos szeretőt.
Lábhoz tett fegyverrel állok meg
hősen az Úristen előtt.
Bizonytalanok most az órák
titokba burkolt holnapok,
de gyűlölöm a satnya várást
indulni inkább kész vagyok.
Puskám csövébe virágszálat
tűz majd egy kis magyar leány
és csillagokkal lüktet szíve
utánam őszi éjszakán.
Ha elbukom, hát volt értelme
védtem egy kócos szeretőt.
Lábhoz tett fegyverrel állok meg
hősen az Úristen előtt.
Puskám csövébe virágszálat
tűz majd egy kis magyar leány
és csillagokkal lüktet szíve
utánam őszi éjszakán.
Ha elbukom, hát volt értelme
védtem egy kócos szeretőt.
Lábhoz tett fegyverrel állok meg
hősen az Úristen előtt.
Puskám csövébe virágszálat
tűz majd egy kis magyar leány
és csillagokkal lüktet szíve
utánam őszi éjszakán.