Ólom az égbolt,
vasmag a föld,
vörös korongban
meredő fák.
Ãllat vagyok,
száj és bél,
éhségem nő,
mint belül a halál.
Ólom az égbolt,
álom az élet.
Dúlt sÃkon rohanok
mélyedbe vissza.
Vörös korong,
nyelj el!
Vörös korong,
falj fel!