[Verze 1: Imi]
Semmi nem a régi, de mindig minden ugyanaz marad
Amit eddig hittem, és átéltem: az tapasztalat
Kérdezed, hogy mi volt a haszna?
Az utam az tiszta, volt aki rendbe hozta
Most az foglalkoztat, meddig mehetek el
Hol vannak a határok, az egyre meredekebb
úton, ahol látom az olyan embereket
Akikkel a legkevésbé sem egyezek meg
Más lett a helyzet, én is másképp állok hozzá
Sokan csak az utamhoz tartoztak, nem hozzám
Ez határozza majd meg az idejét, a hosszát
A hitet nem az ostya meg a bor mellé osztják
Míg más, máshol egész mással volt elfoglalva
én belefacsartam a lelkem minden egyes dalba
A választás az szabad, de hogy miből: meg volt adva
és rájössz, miről beszélek, ha benézel magadba
Sokra nem jutsz, hogyha semmibe veszed
Kell legyen eszed, hogy a káoszt rendbe szedd
[Verze 2: Feri]
Kifogom a kardhalat, ha bele halok is!
Ott élek, ahol a part szakad, kérlek, hogy szabadíts
Az összes vesszőparipámtól!
Az egész város a miénk, suicide a szakadék köztünk
Itt minden kölyök züllött, tőlünk tiltottak a szülők
Különben Testvér, ha egy csónakban eveznénk
Hidd el, Te is őrült lennél
Én meg kifogom a kardhalat, ha bele halok is!
Ott élek, ahol a sötét a fényre, mint sok kis döglégy száll rája
Üdvözlégy Mária!
[Verze 3: Laci]
Ülök egy padon, kísért a múltam
Számoltam, de nem azt, hány klisét tanultam
Hanem hogy mennyire, mikor és merre kell
Indulnom el, meg hogy kit ismerjek el
Beleuntam a tömegbe, azelőtt
Afelé futottam, ma meg már azelől
Verseny magammal, hogy legyek magasabb
Szinten, ha kihűlt, üthetem a vasat
Türelem elapad, nem terem a rózsa
Ha nem megyek el érte, nem jön velem a múzsa
Tudom. Ezért élek úgy, ahogy
Az eszed ellentmond, de a lélek tudja, hogy
Amit teszel, azzá leszel végül
Ha mélyül a tudat, feláll, ki még ül
[Outro: Feri]
Átok minden imátok, ti bálványokat imádtok
Játékkatonák életlen életeken át
Végtelen az éj, leple alatt pislákolnak okkult szlengek
Mint a szentjánosbogarak