Szalon sört iszik a bánat,
a kocsma bal felső sarkának
dögszaga van és én nézem a szádat,
sörhabból, rúzsból egy világ támad.
Én leszek a király benne,
Szandokán és igazi férfi,
Már nem tudom, hogy ki ül szembe,
de még egy kört ki kéne kérni.
Itt nincs kilátás nincs belátás,
A sarokban fekszik Jeszenyin pajtás,
nappal iszom a Napra,
éjjel iszom a Holdra,
ha megfáradok egészen,
szesz tüze emésszen,
szesz tüze emésszen.
Kinyitom a szemed sarkát,
odabent a sátán játszik zongorán,
rádobok öt tonna muslicát,
teszi, hogy meghal, de nem ver át,
mer' a bajszán remeg a sörhab,
a mosolyomból még valamit elkap.
Itt nincs kilátás, itt nincs belátás,
A sarokban fekszik Jeszenyin pajtás,
nappal iszom a Napra,
éjjel iszom a Holdra,
ha megfáradok egészen,
szesz tüze emésszen,
szesz tüze emésszen.
Egy herpesznyi angyal száll felém,
arany susogás, arany susogás,
leszáll Gojkó Mitics fején,
arany susogás, arany susogás,
borba hajlik a bal szárnya,
valamit mond az anyádra,
Na jól van még egy kisfröccs az élet,
Gyere pajtás kerüljük a véget.
Itt nincs kilátás nincs belátás,
A sarokban fekszik Jeszenyin pajtás,
nappal iszom a Napra,
éjjel iszom a Holdra,
ha megfáradok egészen,
szesz tüze emésszen,
szesz tüze emésszen,
szesz tüze emésszen,
szesz tüze emésszen!