És lecsorog a falakról a vér,
a jó cukor is aludni tér.
Kiürült szememből
nem lopsz már fényt,
itt lent állok la**an, nyakig ér.
Egy késő bánat húz el mellettem,
álmában csönget egy picit.
Megrándul, félrevert testem,
mint női mellett markolom a semmit,
ágára kiül vad vigyor,
ajkain másfél mázsa festék.
Tétova mozdulat, boldog szobor,
vagonok elé futnak az esték.
Rohanás, rohadás, csillag leszek,
fogjátok fel, mint a pernyét,
visszahulló testemet.
Rohanás, rohadás, csillag leszek,
fogjátok fel, mint a pernyét,
visszahulló testemet.
Bakó, bakó, sújts le gyorsan,
ott vagyok minden hóhérvigyorban.
A világot megkapod, mint porszemet,
felejtsd el, hogy a csillagrács eltemet.
Bakája vagyok a mindenségnek,
szememben halott városok égnek,
szigorú színeim nem fakulnak,
sírjál bazmeg, ha vége az útnak.
Rohanás, rohadás, csillag leszek,
fogjátok fel, mint a pernyét,
visszahulló testemet.
Rohanás, rohadás, csillag leszek,
fogjátok fel, mint a pernyét,
visszahulló testemet.