(Molnár Máté)
Most végre elmondhatom hogy én
Mennyire nagyon és csak Téged
Hogy én leugranék meg a tűzbe mennék
Meg bármit akármit de tényleg
(Földes Anett)
Most végre én is neked mer' én
Ugyanúgy csak kicsit jobban ha tudnám
Elmonondanám csak ne dobogna úgy
A szívem a torkomban
Refrén (Közösen)
Tök jó hogy mind a ketten ugyanúgy
Innen már nincs visszaút
Azt hiszem ezt most el se' hiszem
A bátorságot ki veszi kézbe
És ki mondja hamarabb ki hogy igen
A soha feltenni nem mert kérdésre
(Molnár Máté)
Most végre újból az van hogy én
Annyira nagyon és még jobban
(Földes Anett)
Most végre én is tényleg csak már
Nem tudom az eszem hol van
(Közösen)
Tök jó hogy mind a ketten ugyanúgy
Innen már nincs visszaút
Azt hiszem ezt most el se' hiszem
A bátorságot ki veszi kézbe
És ki mondja hamarabb ki hogy igen
A soha feltenni nem mert kérdésre
Te nem értetted én nem értettem
Mert hülyék vagyunk most mind a ketten
De megtalája a zsák a foltját
Ha a boldogság kényszerít térdre