Amikor húzza a széket a sors ki alólad,
Lóghat a lábad a szélben
Fekete bársony bárányokból felhő nyáj az égen,
Akkor a hadművelet elterelő
Bátorság, nagy levegő!
Nyílik az ernyő, a többi felejtő
Érkezik talpra a szándék
Mindegy, mit hoz a holnap
Ismerős a játék
Nincsen a sors könyvébe semmi írva,
A sors egy an*lfabéta
És ha úgy van kedvem, mától kezdve
A seggére verhetsz néha
Vagy ha úgy érzed, hogy megnézed,
Ha túl kíváncsi a természet
Ne lepődj meg, hogy ha itt-ott nincs ott
Egy-két-há-négy oldal!
Belekóstoltam már én is
És hígítottam borral
Várj! Vagy tudod mit, inkább mégse!
Legyen ez a mások tévedése!
Volt, ami volt! Lesz, ami van!
Néha már tényleg nem értem én se
Esztelen évek, hasztalan órák
Megsúgták, hogy felnő
Elmegy magától, csak épp a fától
Nem látja még az erdőt
Rájössz, hogy nincs véletlen,
De akkor már értelmetlen
Botlik az úton, a lépni akarás,
Párnák között az álmok
Nem kell térkép, jó az irány
Behunyt szemmel is látod
Várj! Vagy tudod mit, inkább mégse!
Legyen ez a mások tévedése!
Volt, ami volt! Lesz, ami van!
Néha már tényleg nem értem én se
Vagy tudod mit, inkább mégis!
Húzom a kardot, megteszem én is
Lesz, ami lesz, míg el nem ereszt
Végig csinálom csak azért is!
Ahogy fent, úgy lent!
Ahogy jött, úgy ment!
Pont úgy!
Várj! Vagy tudod mit, inkább mégse!
Legyen ez a mások tévedése!
Volt, ami volt! Lesz, ami van!
Néha már tényleg nem értem én se
Vagy tudod mit, inkább mégis!
Húzom a kardot, megteszem én is
Lesz, ami lesz, míg el nem ereszt
Végig csinálom csak azért is!
Várj!