Késő van, már ne hívjuk az Istent,
Késő van, már mi basztunk el mindent.
Késő van, már nem látok kiutat.
Késő van, már a közöny nem öntudat.
Nekem ne mondja senki, te se magyarázd,
elbújtunk magunkban, mint mindenki más.
Semmim sem volt már, csak a tagadás,
nem volt bölcsebb nálam se
János, se Tamás.
Késő van már, késő van már, késő van már!
Késő van, már nem vezetlek téged.
Késő van, már a szégyen eléget.
Késő van, már kiürül a pohár.
Késő van, már az én időm lejár.
Azt hittük, hogy jobb lesz, ha nincs vér, fájdalom,
a bocsánat győzzön, ne bűn, ne rágalom.
Nem lett senki bűnös, mindenki áldozat,
művirág a síron, szar a szőnyeg alatt.
Késő van már, késő van már, késő van már!
Senkiben sem bíztunk, én se benned,
te sem tettél semmit, hát nekem se kellett.
Kerestük, mutattuk, miben vagyunk mások,
s nem, hogy miben egyek, barátok.
Piac lett a város, a falu meg gyarmat,
a szomszéd néni kérdi: - Még mit akarnak?
Fesztivál az ország, mindenki jól mulat,
körtáncot járnak a disznók és a nyulak.
Késő van már!