Védj meg láng Erdõ mélye rejt el Nem vezet út, nehogy Így érjen el a végzet Nézz hát rám! Bánat nem felejt el Szép Daliám… Hol lellek hát meg Téged? Elmúlt tán… Minden mi dalban éled Éj viharán… Elvesztem végleg lépted Bújta**, Láng! Bánat kínja éget Szép Daliám… Hol lellek hát meg Téged? Védj meg Fény a gonoszoktól! Álmaimban izzó máglya Dallamod él, bút messze ûz Sose érjen véget az ének! Anyám, anyám, édes jó Anyám Te voltál az én szeretõ dajkám Születésem napján, jaj de nagyon örültél Katonának mégis fölneveltél Világ, világ, idegen, nagy világ Esõ nélkül nem nyílik a virág Rózsám szíve meghasad a magánytól Búcsú nélkül vágtattam el a Babámtól
Járom az utat Az ismeretlen elõttem Szép vitézemet Kutatja szárnyaló énekem Ó,az én szívem mindig ilyen marad Õszinte, hûséges, szerelmes és szabad Ültünk zsongó tavaszkor Nagy tölgy tövében Énekeltünk selymes fûben Madárka szívében Néztük a Napot És lelkünk megtelt vele Merítettünk kék vízbõl Hol csorog hegynek ere Vén világból hajt csak egyre Fáklyafény táncol nevetve Naplemente égre festve Otthont mutat a fény Gonosz átok vére verje Köd, ború elûzve messze Nóta szárnyra, harc feledve Otthont mutat a fény Védj meg Fény a gonoszoktól! Álmaimban izzó máglya Dallamod él, bút messze ûz Sose érjen véget az ének!