Felhőbe hanyatlott a drégeli rom
Rá visszasüt a nap, ádáz tusa napja;
Szemközt vele nyájas, szép zöld hegy-orom
Tetején lobogós hadi kopja
Két ifjú térdel, kezükben a lant
Kopja tövén, mintha volna feszűlet
Zsibongva hadával a völgyben alant
Ali győzelem-ünnepet űlet
"Mért nem jön a Szondi két dalnoka, mért?
Bülbül-szavu rózsák két mennyei bokra?
Hadd fűzne dalokból gyöngysorba füzért
Odaillőt egy huri nyakra!"
"Ott zöldel az ormó, fenn zöldel a hant
Zászlós kopjával a gyaur basa sírján:
Ott térdel a gyöngypár, kezükben a lant
És pengeti, pengeti, sírván."
Feljöve Márton, az oroszi pap
Kevély üzenettel a bősz Ali küldte:
Add meg kegyelemre, jó Szondi, magad!
Mert meg nem marad itt anyaszülte
"Serbet, füge, pálma, sok déli gyümölcs
Mit csak terem a nagy szultán birodalma
Jó illatu fűszer, és drága kenőcs...
Ali győzelem-ünnepe van ma!"
Mondjad neki, Márton, ím ezt felelem:
Kegyelmet uradtól nem vár soha Szondi
Jézusa kezében kész a kegyelem:
Egyenest oda fog folyamodni