Felhőbe hanyatlott a drégeli rom Rá visszasüt a nap, ádáz tusa napja; Szemközt vele nyájas, szép zöld hegy-orom Tetején lobogós hadi kopja Két ifjú térdel, kezükben a lant Kopja tövén, mintha volna feszűlet Zsibongva hadával a völgyben alant Ali győzelem-ünnepet űlet "Mért nem jön a Szondi két dalnoka, mért? Bülbül-szavu rózsák két mennyei bokra? Hadd fűzne dalokból gyöngysorba füzért Odaillőt egy huri nyakra!" "Ott zöldel az ormó, fenn zöldel a hant Zászlós kopjával a gyaur basa sírján:
Ott térdel a gyöngypár, kezükben a lant És pengeti, pengeti, sírván." Feljöve Márton, az oroszi pap Kevély üzenettel a bősz Ali küldte: Add meg kegyelemre, jó Szondi, magad! Mert meg nem marad itt anyaszülte "Serbet, füge, pálma, sok déli gyümölcs Mit csak terem a nagy szultán birodalma Jó illatu fűszer, és drága kenőcs... Ali győzelem-ünnepe van ma!" Mondjad neki, Márton, ím ezt felelem: Kegyelmet uradtól nem vár soha Szondi Jézusa kezében kész a kegyelem: Egyenest oda fog folyamodni