Élet tört fel dalaikból
Lángolt szívükben a harag
Iszony csengett szavaikból
S testükbõl emeltek falat
Nézték gyermekek halálát
És csak sírtak tehetetlen
A Halál ölelte aráját, s
Népük maradt temetetlen
"Élõ smaragdot kér a Haragos Úr
Rám néz most minden
Családom gyászba borul
Egy éj, és elvégezve…
A csendet nézem, érzem
Lelkem messze szabadon száll
Eggyé válok népem büszke õseivel
S véremtõl gyógyul a Föld."
Az Õsök Õsének eljöttekkor
Nem létezett még szó
Csak hit, amely halált kívánt:
Szíveket faló
Két erõ vívta örök harcát
Téren innen és túl:
Az egyik tanított és épített
A másik áldozott vadul
"Tollas Kígyó, mondd, hogy létezhetsz
Ha nem táplál a vér?!"
"A bölcs tudás, s a béke
A vérnél többet ér."
"Márpedig én Füstölgõ Tükör
Én voltam itt elõbb
S tudásod már semmit sem ér
Ha vérzel színem elõtt."
"Taníts, érlelj, kutasd az újat
Békés-vértelen
Mert az Ötödik Napban jár a világ
S az idõnk nem végtelen."
"Épp' ezért kell gyilkolni
Ezért ember-szívet falok
Életben kell tartani
Az Ötödik Napot
Letépett testrészekkel
Ürülékkel díszítem magam
Belekkel, zsigerekkel
Fonom be lobogó hajam
Lenyúzott emberbõrbe öltözve
Éltetem a Napot
Mert így õrizhetjük meg
Mit a teremtõ ránk hagyott."
"Elmegyek hát, de emlékezzetek:
Visszatérek még!
A Keleti Tengeren túlról jövök
S velem lesz az ég!
Hagyjatok fel a gyilkolással
S teremtsetek jövõt
Az utat megmutattam
És most gyûjtsetek erõt!"
Távoli kéklõ hegyek között
Magasan, tenger felett
Tovább élt a nép, amely
Áldozat szívet evett
Tudásuk la**an elveszett
És a múlt ködébe merült
Véres templomaik árnya maradt csak
A többi sírba került
Élet tört fel…