Árva gólya áll magában
Egy teleknek a lábjában
Felrepülne, messze szállna
Messze messze
Tengerekre
Csakhogy el van metszve szárnya
Várja, várja, mindig várja
Hogy kinõ majd csonka szárnya
S felrepül a magas égig
Hol a pálya
Nincs elzárva
S a szabadság honja kéklik