Árva gólya áll magában Egy teleknek a lábjában Felrepülne, messze szállna Messze messze Tengerekre Csakhogy el van metszve szárnya
Várja, várja, mindig várja Hogy kinõ majd csonka szárnya S felrepül a magas égig Hol a pálya Nincs elzárva S a szabadság honja kéklik