A csókod úgy éget, akár a méreg,
Átvertél, megbolondítottál,
Vele nem jó, rólam mégis lemondtál. (x2)
Nem sok, csak a szívemből egy darab mit adtam,
De én tőled vissza az ég világon semmit se kaptam,
Fú, ha csak egyszer végre elmondhatnám neked,
Milyen könnyű megszeretni, de milyen nehéz veled,
Istenem az a haj… Istenem az a láb…
És egyből úgy táncoltam neked, mint egy marionett báb,
Amíg te mással voltál, én otthon zokogtam,
És senki sem tudta, hogy mitől voltam így romokban,
De nem látom a választ a képek között,
A házunkból a boldogság már régen kiköltözött,
Vajon lesz-e még az élet olyan szép?
Vagy majd ő is lelép…?
Az a vetkem, hogy szeretlek Téged,
A csókod úgy éget, akár a méreg,
Átvertél, megbolondítottál,
Vele nem jó, rólam mégis lemondtál. (x2)
Megtanultam az érzést, milyen nélküled az életem
Megtanultam, nem tartott vissza más már, csak a félelem
Tudnom kell, milyen az, ha nincsen hozzád visszaút
Milyen amikor a kéz amivel eldobtál, most visszahúz
A tűz kialudt bennünk, de ha hozzámérsz még megéget
Már eldobtam a szerelmed, és most te az enyémet
Más lépett a helyembe, már nem nézel a szemembe,
És ha hiányzom majd néha, sírj csak másnak, nekem ne…
Az a vétkem, hogy szeretlek Téged,
A csókod úgy éget, akár a méreg,
Átvertél, megbolondítottál,
Vele nem jó, rólam mégis lemondtál. (x2)
Én nem mondom, hogy jobb vagyok, de annyi mindent kaptál,
Ezek után esik rosszul csak az, hogy így becsaptál,
Az átvirrasztott éjszakák és a kialvatlan nappalok,
Ébresztettek rá arra, hogy ha szívvel nézek vak vagyok,
A szemem előtt megvetsz, a hátam mögött nevetsz,
Inkább ne legyen senkim, Te meg azt mondod, hogy szeretsz,
Az életem Veled végtelen hosszú távra terveztem,
Mert képes voltál arra, hogy így elvetted az eszem.
Az a vétkem, hogy szeretlek Téged,
A csókod úgy éget, akár a méreg,
Átvertél, megbolondítottál,
Vele nem jó, rólam mégis lemondtálll. (x2)