Milyen idő jön megint,
Az ablak előtt a por
Úgy kavarog megint velünk,
Hogy már nem is kérdezünk.
Én maradok itt az ágyon,
Maradok, ahogy látod,
És megfogom majd a kezed,
Amikor elrántod.
Mint változás előtt
Az útra elmenőt,
Ha már minden küldene,
Még nem megyek vele.
Mert más is kéne még,
Egy másik Föld meg Ég,
Ahol minden változás
Egy édes indulás.
Uramisten, mibe keveredtél velünk,
A ruhánk szakad le rólunk, nem a szégyenünk.
Uramisten, mibe keveredtél velünk,
A ruhánk szakad le rólunk, nem a szégyenünk.
Felejtsd el ezt az időt,
Ami elveszi mindened,
Ahol mást teszel, mint amit kell,
Megint azt eszed, amit lehet.
Ahol bántjuk egymást megint,
Mikor forgatókönyv szerint
Összeérnek a szájak,
És fájnak, fájnak.
Uramisten, mibe keveredtél velünk,
A ruhánk szakad le rólunk, nem a szégyenünk.
Uramisten, mibe keveredtél velünk,
A ruhánk szakad le rólunk, nem a szégyenünk.